Először is némi statisztika: a felnőttek testének 60-70%-a víz, az agy 78%-a, a vér 86%-a, a szív 77%-a, a máj 84%-a, az izmok 70%-a víz. Testünkben bonyolult vízszabályozó rendszer működik, amely vízhiányos állapotban elsődlegesen agyunkat, majd létfenntartó rendszereinket táplálja. Kevesen tudják, hogy a krónikus (folyamatos) vízhiány az oka sok testi betegségünknek! A probléma ott kezdődik, hogy a vízhiányos állapotot mindenki a szomjúság kialakulásával, a „száraz száj” érzéssel azonosítja. Holott a száraz száj érzés kialakulása a vízhiány már egy elfajult állapotához tartozik. Ilyenkor szervezetünk már régen szomjazik, csak mi nem vesszük észre ennek jeleit, mert hosszú évek alatt rászoktatjuk magunkat a szomjúság egy bizonyos mértékig való elviselésére.
Nézzük meg, hogy mik a következményei a vízvesztésnek:
- a vér besűrűsödik
- emelkedik a pulzusszám, a szívnek percenként 3-5 ütéssel többet kell végeznie ahhoz, hogy a sűrűbb vért a sejtekhez pumpálja, hogy a sejtek az izommunkához szükséges oxigénhez továbbra is hozzájussanak
- növekszik a káliumkoncentráltság, szomjúságérzet alakul ki, ilyenkor a vízveszteség már nagyobb, mint a testtömeg 1%-a, ami kb. háromnegyed liter víz hiányát jelzi!
- gyakori fejfájás, szédülés
- emésztőrendszeri problémák
- ízületi fájdalom
- bőrszárazság, ráncosodás
Idősebb korban fokozottabban kell figyelni a folyadékpótlásra, minél idősebb valaki, annál kisebb a szomjúságérzete. A szomjúságérzet alapján a tényleges vízveszteségnek csak felét vagyunk képesek pótolni. A fizikai terhelés részben elnyomja a szomjúságot. Nem figyelünk oda annyira, így ha sokat dolgozunk, akkor szándékosan fordítsunk figyelmet a rendszeres folyadékpótlásra!